Merkel a világ legbefolyásosabb asszonya még azok után is, hogy emelt fővel távozott a politikából. Sokáig kell gondolkodnom mi az a negatívum amit felróhatunk a kormányzása idejére. Talán egy apróság, amit szerintem maga sem gondolt végig, amikor szír menekültekkel fotózkodva Németországba invitálta a szerencsétleneket. Igaz, hogy már akkor is tombolt a multikultúra az országban, az arabok a törökök és az afrikai színesbőrűek száma már most is a legnagyobb a lakosság számarányához képest Európában. Akár vitatkozhatunk is, hogy ez mennyire sérti majd a történelmi kultúrális örökségünket a jövőben, de az emberiesség és a humánum jegyében nehéz gátat szabni ennek a nem kívánatos folyamatnak.
Egyébként a címképen a kancellár asszony aki egy saját vidéki házában lakott és Berlinben csak egy apartmant bérel éppen a piacra sétál a férjével. A világsajtóban többször láthattuk Putyinnal mint a hites párjával. A firstman személyéről pedig szinte soha semmi hír nem jelent meg. Nagyon a háttérbe szorult. A mostani szenzáció körötte, hogy a bucsúztató ünnepségére a hadsereg zenészeitől egy valamikor endékás punk dalt kért. Eljátszották neki, s láttam a pillanatot, elérzékenyült. Jut eszembe nudista volt kelet németországban és vagy 10 esztendeje bejárta a világsajtót a pucér képe. Semmi kifogásom nem volt ellene. Vagány nő lehetett a demokratikusnak mondott Németországban is.
S, mivel mindig is érdekelt a szimpatikus személyisége, egyszer amikor Bécsben jártam híre ment, hogy hamarosan az Imperiál szállóban lesz tárgyalássa. Már a városba menet láttam az útlezárásokat és a hotel körüli házak tetején megbuvó maszkos mesterlővészeket. S amikor a szállót egy seregnyi tévéstáb lepte el , tudtam ott a helyem. Gyerekes kíváncsisággal jártam körül az épületet, s a szimatom nem hagyott cserben. Jól gondoltam a kiválasztott kollégák majd a hátsó ajtón át mennek be a fogadására. Nem érdemes tovább fényezni magam, hiányos, sőt mi több semmilyen nyelvtudásommal bejutottam az előtérbe ahol osztrák komandósok és színes börű háromajtós méretű testőrök állták el az ajtót. S én ott voltam magamban, s hallottam, megértettem, néhány perc és egy fotó erejéig bemehetünk a hallba. A kollégák mosolyogtak egymásra és természetesen élénken társalogtak egymással, bezzeg nekem már egyik sem ment. Viszont feltaláltam magam, észrevettem, hogy egy Rexre hajazó farkaskutya a cipőfüzőmmel szórakozik. Innentől már nem volt más felkadatom mint simogatni , a nagy feje alatt – Sehr gutt – szajkóztam az ebnek. Aki érezhette a tökéletes miskolcias német nyelvjárást s, egyre barátságosabb lett velem. Szerintem összemelegedtünk ezzel a szolgálati állattal, annyira, hogy amikor kitárult a hall nagy ajtaja mindenáron jött volna utánam. Ha a morcos gazdája engedi el is hozom. Kölcsönösen megtanultuk volna egymás nyelvét.
Az igazi meglepetés azonban ott bent ért – mindenkinél kamera mikrofon volt nálam meg még egy jegyzetfüzet sem. Így John Kerry az akkori amerikai külügyminiszter elsőként hozzá jött és kezet ráztunk. Csöndesen mert még a How do you sem hagyta el a számat a meglepetéstől. Merkel sehol sem volt.
Tehát, még egyszer elmeséltem, hogyan nem találkoztam a németország legszimpatikusabb és legkedvesebb kancellár asszonyával. Viszont eldicsekszem , hogyan futottam össze az amerikai külügyérrel.
