Kedvenc tévéreklámom volt, amikor a szobában magukra maradt hölgyek fellélegezve mondták – most már egymás közt vagyunk, így beszélhetünk a hüvelygombáról. A fene se zavarta őket, hogy a fél ország reggeli vagy vacsoraidőben mereszti a szemét a képernyőre. Felcsigáztak és kihallgattam őket. így lettem magam is a téma szakértője. Mindez arról jutott eszembe, hogy bezzeg „hüvelymatyiról” alig ejtenek néhány szót. Igaz a nagy a gyógyszer gyártók egyre másra ajánlgatják, a dűl mirigy gyulladás ellenszereit, amelyek általában proszittal kezdődnek és ellel végződnek. Ezek a kisfilmek általában úgy kezdődnek, hogy egy-egy középkorú férfi hosszan ácsorog a piszoár előtt és várja a megkönnyebbülést. Majd félálomban, gondterhelten visszafekszik a hitvesi ágyba. A legizgalmasabb, amikor a legélesebb gólhelyzetben ujjongó sporttársak előtt ki-be szaladgál a lelátó és a mosdó között.
Végül is a hosszú élet titkát máig sem fejtették meg, de az biztos, hogy minél idősebbek leszünk, egyre jobban felfedezzük a fontosabb szerveinket. Bár biológiából érettségiztem és megtanultam a páros szerveink listáját mégis sokáig elhittem, hogy a hüvely Matyi – szépen fogalmaztam – nem kimondottan a vízháztartásunk cseréjére szolgál. Mintha méltatlanul lebecsültem volna ezt a funkcióját. Hiszen olyan természetes volt, hogy gyerekként egymás mellé állva versengtünk kinek hord messzebbre a vízi pisztolya. Sőt még akár nagy vizes nyolcasokat felrajzoltunk az aszfaltra. Egy sörözéssel dúsított este után pedig bármelyi vidéki törpe vízművet kenterbe vágtunk. Ez volt a természetes.
Majd eljött ideje annak is, hogy egy aranyollós fodrász után egy neves puskamestert is keressünk. Egy olyat, akivel mint a férfi a férfival megbeszélhettük az élet folyását is. Megkérdezhettük, mint szakembert, hogy igazából mi az egészséges, ha sokat használjuk, koptatjuk, vagy ha kíméljük. Emlékszem a válaszára – sajnálkozott, még maga sem jött rá, kísérleti stádiumban van, ám az addigi tapasztalata és a tudomány állása szerint mire ezt a titkot megfejtjük késő lesz. S igaza volt.
Bár voltak előjelek. Hiszen családunk idősebb tagjait gyakran látogattam az urológián. Nézegettem az ágyaik végén csüngő megfejthetetlen lázlapjaikat és a folyosókon hálóingben csoszogókat. Mindannyiik kezében egyforma katéteres nylontasak volt. Ki gondolja előre, hogy mindezek akár velem is megeshetnek. Bár a családunk gyakorlatias tagjai figyelmeztettek, soha ne feledjük, egy toalettnek mindig közel kell lennie a szobához. Nem egy pithagoras tétel, de a lényeg a fejben is kiszámolható közelség.
Talán hat esztendeje vágtam bele először az egészségügyi szűrővizsgálatokat népszerűsítő műfajba. Érzékletesen ecseteltem milyen is, amikor elölről vagy a túloldalról kamerázzák be a bensőnket. Elárultam micsoda félelemmel és aggodalommal vetettem alá magam az elkerülhetetlen beavatkozásnak. Házilagosan készültem, kipróbáltam meddig bírom a számat tátani benne egy hosszú fakanállal. Így aztán élesben már csak a kedves és türelmes doktornő közvetítésére koncentráltam. Egyenesben diktálta merre járunk és éppen mit lát. Izgalmas volt a hanglejtéséből kiszűrni mennyi van még hátra.
Nos, hogy most már csak magunk között vagyunk mi is beszélhetünk a hüvely Matyinkről. A legjobb urológusok ajánlják, hogy ne hanyagoljuk el a rendszeres szűrővizsgálatokat. Bár a mostani járványos helyzetben van elég tennivalójuk az orvosoknak, s az ambuláns osztályokon már, régen nem lehet minden második széket üresen hagyni, de egy vizelet és vérvizsgálatra érdemes bejelentkezni. A legapróbb panasz esetén is forduljunk orvoshoz, míg nem késő. Az idejében történő gondoskodást, törődést, odafigyelést meghálálja – nagyrabecsüléssel hüvely Matyi…
