Kedvelem a hagyományos konyhát. Ha egy étteremben még nem jártam, kétségeim vannak a produkció íránt, nem kisérletezek. Mindig azt hiszem, hogy vannak bizonyos ételek amelyeket ha akarják sem képesek elcseszni. Aztán jön egy séf és csípőből megcáfolja a tézisemet.
Mostanában baráti köröm egyre jobban kultiválja a Cíty Hotel hajdani Drót bisztrójának utódját. Minél gyakrabban látogatjuk azt kell mondanom, hogy már megtanultam bármit is rendelünk nem ér csalódás. Kitűnő a szervirozás és érdemes elmélyedni az étlapba. Társaim sűlt kacsát párolt káposztával és rántott csirkemellet rendeltek. Jómagam sztrapacska helyett vajas petrezselymes burgonyával marhapörköltet kértem. Esküszöm régóta nem ettem ilyen finom prököltet. Ha el akarnám mesélni azt modanám, a szaftja annyira zamatos volt mint egy körömpörköltté. Ki kell emelnem, hogy sokféle vegyes és egyedi salátát kínálnak. Egy uborkasalátát többféle módon lehet összerakni ám kevés helyen sikerül úgy tálalni, hogy ne kelljen utólag sózni, borsózni vagy tejföllel megbolondítani. Itt úgy hozták, elsőre smakkolt. S legyen néhány beállított kép is.
A Balaton környékén általában ha csak tehetem hagymásrostélyost kérek. Igazából nem sok helyen van az étlapon. Ám van úgy, hogy végül beérem hátszínből ropogós hagyma bollyal. Sajnos házilag nehéz a Liony hagymahalom szakszerű előállítása. A recept nem titkos, de az aprítás, a belisztezett karikák kisütése sokféle kockázattal jár. Hogy a boglya úgy nézzen ki, hogy az szemre való is legyen egyáltalán nem könnyű tennivaló. Érdeklődtem, ha úgy adódik képesek e egy ilyen hagymahalom produkcióra. Igen. Így legközelebb csak ezért ott a helyem.
