ujkeletlive

Háborús prioritások

Jeruzsálem-díj: érdemek helyett érdekek

Jichák Joszef szefárd főrabbi kapja idén az Izrael-díjat Tóra-irodalom kategóriában, – jelentette be tegnap este Amit Szegál, a 12-es csatorna politikai újságírója. Szegál rögtön megjegyzi azt is, hogy amennyiben a díj átadására idén sor kerül, Izrael Állam legrangosabb díját olyasvalaki kapná, aki arra szólította fel az ultraortodoxokat, hogy hagyják el az országot. 

A 12-es csatorna riportere megjegyzései utalások a háború árnyékában az ultraortodoxok sorozását övező skandalumra, miközben az Izrael-díj odaítélése körül kialakult más irányú társadalmi felzúdulásai nyomán kialakult botrány annak ellenére sem csillapodik, hogy a károk enyhítésével Jichák Herzog elnök is megpróbálkozott.

A rangos díj átadása és díjazottjai kijelölésének felelőse a mindenkori kormány által megbízott oktatási miniszter, jelen esetben a Likud érdekeltsége, Joáv Kisch.  A felháborodás első hulláma akkor indult el, amikor Kisch február közepén bejelentette, hogy az ország legmagasabb civil kitüntetésének számító Izrael-díj idei kategóriáit megszüntetik, helyette két új elbírálási elv szerint osztanak ki elismeréseket a gázai háborúra helyezve a hangsúlyt. Ilymódon a Vállalkozási Díj idei várományosa Ejál Waldman technológiai vállalkozót is ejtették a sorból, holott lánya, Danielle az október hetedikei Hamász mészárlások egyik áldozata volt. A probléma oka úgy tűnik kevésbé háborús, inkább politikai jellegű, ugyanis a jelölt közismerten a kormány igazságügyi felülvizsgálati programjának kritikusa. Waldman a Kneszet tudományos bizottságának meghallgatásán azt állította, hogy Kisch és Binjámin Netanjahu miniszterelnök közeli munkatársai nyomást gyakoroltak az Izrael-díj kiválasztó bizottságára döntésük megváltoztatása végett.

A dagadó botrány közepette, Kisch továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy díjazottak kiválasztásánál motivációja a jelenleg is zajló háború prioritásait veszi figyelembe, ugyanezen okok miatt azt is bejelentette, hogy a díj átadási ünnepségét jövőre halasztja, amivel úgyszintén nem aratott nagy sikert.

Az Izrael-díjat a társadalomtudományok, a humán tudományok, a természet illetve az egzakt tudományok, a művészet, valamint Izrael államhoz és az izraeli társadalomhoz való különleges hozzájárulások terén ítélik oda. A díjat 1953-ban az akkori oktatási miniszter, Ben-Cion Dinor alapította, és azóta minden évben kiosztották, még azokban az években is, amikor Izrael háborúban állt.

Ilymódon nem egészen érthető a halasztás oka, Joszef rabbi elismerése pedig szintén furcsa prioritásként értelmezhető, aki amellett, hogy a háredi diákok sorozását előíró törvény aktualitása ellenére az ország elhagyására szólította fel híveit, mondván – „ha rákényszerítenek minket, hogy menjünk a hadseregbe, mindannyian elhagyjuk Izraelt.” Emellett, a rabbi azt is kijelentette, hogy – Tóra nélkül, tanulótermek nélkül, jesivák nélkül a hadseregnek nem lesz léte és sikere, – tette hozzá, arra utalva, hogy a hadsereg eredményei a Tóra-tanulás által nyújtott isteni védelemnek köszönhető, és nem a katonák a háború során nyújtott kiemelkedő teljesítményények, hangsúlyozva „senki sem mondta nekem, hogy ez a pilótáknak, a bombázásoknak vagy a repülőgépeknek köszönhető.”

A díjat ugyan nem utasította el, a szefárd főrabbi hivatala szerint azonban a díjazott nem hajlandó átvenni a rangos elismerést, mivel szerinte a háború miatt most nincs itt az ideje a „ceremóniáknak és ünnepségeknek,„ és annak ellenére, hogy a főrabbi 50 éves  tórai munkásságát övező, halachikus alkotást kifejező döntés, a háredi katonai szolgálatot ezúttal kikerülve, leszögezte, amennyiben „tudott volna az „Izrael-díj” jelöltjeként való benyújtásáról, akkor annak megakadályozásán dolgozott volna. Ez nem az az év, amikor ünnepségeket és ceremóniákat kell tartani. Az ország egyetlen megbecsülése, amit az állampolgárai iránt kell, hogy tanúsítson, az a biztonságuk fenntartása és azoknak a katonáknak a tisztelete, akik életüket áldozzák érte a harctéren, ezért dicsérni kell a döntést, hogy idén törölték a díjat.„

A Legfelsőbb Bíróság azonban másként vélekedik a halasztást illetően, és végzésben utasította Kisch minisztert, hogy március 21-ig adjon magyarázatot azon döntését illetően, hogy miért mondta le az idei Izrael-díj átadási ünnepségét. Emellett, két beadványt is benyújtottak a Legfelsőbb Bírósághoz, az egyik szerint Kisch és a kormány kellő felhatalmazás nélkül és az Izrael-díj szabályzatának megsértésével járt el, amikor az elismerést mindössze két háborús kategóriára csökkentette. A másik, március elején 2000 akadémikus által benyújtott petíciót szerint Kisch egyaránt sérti a kiválasztási bizottság tagjai, és a nagyközönség azon jogait, hogy munkájuk nyilvános elismerésben részesüljön. Végzéseiben a bíróság helyt adott két Izrael-díj kiválasztási bizottság kérésének, hogy a beadványok alpereseként szerepeljenek, illetve, hogy  hozzájáruljanak és érdemben segítsenek” a Kisch és a kormány elleni keresetek elbírálásában. A bíróság beleegyezett abba is, hogy a bizottság tagjai nevének és a díj odaítélésével kapcsolatos érvelésük közzétételét megtiltják. 

Árje Deri prioritásai

Azt követően, hogy még a Likud prominens szószólói körében is nagy vihart kavart a rabbinikus törvény újbóli  napirendre tűzése, alig néhány óra leforgása után ismét befagyasztásra került. Ofir Katz koalíciós elnök közleménye szerint „a koalíciós frakciók vezetőivel, valamint a Sász elnökével, Árje Deri rabbival folytatott beszélgetésem után úgy döntöttünk, hogy jelenleg nem helyes ellentmondásos jogszabályokat előterjeszteni. Ezért a rabbinikus törvényjavaslat lekerül a napirendről. Manapság kötelességünk, hogy amennyire csak lehetséges, törekedjünk az emberek közötti egységre.”

Előzmények

A rabbinikus törvény tegnap bejelentése ismét napirendre tűzte a zsidó vallási szolgáltatásokról szóló törvényjavaslatot, amelyet a igazságügyi reform egyik megalkotója, Szimcha Rothman [Vallásos Cionizmus] és Erez Malul [Sász] terjesztett be még tavaly júniusban, de széleskörű elutasítása miatt anno úgyszintén befagyasztásra került.

Az új intézkedés az irányú felhatalmazást adna a vallásügyi miniszternek, hogy önkormányzati alkalmazásban álló rabbikat nevezzen ki bármely, legalább 50 ezer lakosú közösség szerint, ami potenciálisan több száz – számítások szerint 500, –  új környékbeli rabbiállást hozna létre, amelyekből eddig számszerint mindössze hetvenre volt szükség.

A lépés célja, hogy érvénytelenítse Matan Kahana [Nemzeti Egység], korábbi vallásügyi miniszter által 2022-ben bevezetett, és az ésszerűséget szem előtt tartó változtatásokat.

Az új törvényjavaslat ezenkívül megszünteti azon korlátozást, amely szerint az önkormányzati rabbikról szóló szavazást közvetlenül az önkormányzati vagy parlamenti választások előtt kell megtartani – ez a rendelkezés azt hivatott biztosítani, hogy a rabbi kinevezések ne váljanak politikai manőverek tárgyává. Emellett 40 százalékról egyharmadra csökkenti a kinevezésekért felelős bizottságban helyet kapó nők arányát. A jogszabály, továbbá eltörli a városok azon kötelezettségét, hogy 10 évente meghosszabbítsák az önkormányzati rabbik megbízatását, vagyy hogy lehetőséget adjanak arra, hogy választási közgyűlést hívjanak össze az új rabbi kinevezésére. Ehelyett a városi rabbik lényegében 75 éves korukig megtartanák állásukat, és utána az őket alkalmazó önkormányzatnak automatikusan meg kellene hosszabbítania megbízatásukat.

Az új rendelkezés szerint az izraeli adófizetők pénzéből összesen mintegy 470 önkormányzati rabbit alkalmaznának kiegészítve az eddigi hetvenet.

Havi fizetésük 9000 és 43 000 sékel között lenne megállapítva.

A törvényjavaslat, amennyiben életbe lépne a főrabbinátusra jelentős befolyással bíró Sászt fogja gazdagítani. A jelenlegi szefárd főrabbi Jichák Joszef – a Sász alapító néhai Ovadja Joszef fia, állítólag a Rothman-féle paktum részeként emelte be az említett törvényjavaslatot, ilymódon jutalmazva a kinevezésre váró párt – lojális kedvezményezetteket.

Az Izraeli Demokrácia Intézet tavalyi elemzése megállapította, hogy a törvényjavaslat 120 milliós költséggel mintegy 1070 új rabbi felvételét tenné lehetővé. Noha a tervek szerint csak 514 új jelöltet részesítenének előnyben, mintegy 30 olyan város, ahol nincs rabbi, kénytelen lenne felvenni egyet, például a tel-avivi és haifai önkormányzat legalább kettőt kellene kötelezően fizetnie.

Az igazságügyi reform miatti feszültség közepette a tavaly júniusban bejelentett törvényjavaslat újabb széleskörű ellenkezést váltott ki, beleértve a koalíció egyes tagjait is, többek között a vallásos cionizmus bázisához szorosan kötődő rabbikat, ezért végül befagyasztották.

A javaslat hétfőn bejelentett újraindítása, nyomában a több száz új, közpénzből finanszírozott rabbiállás finanszírozásával az amúgy is erősen gyengülő gazdasági helyzet közepette, újabb vihart kavart a Kneszetben. A rögtönzött terv támogatói szerint azonban, a végső Kneszet szavazás előtt egy gyors bizottsági olvasat után, és a háborús izgalmak leple alatt gyorsan a plénum elé kerülhetne végső jóváhagyásra.

Beni Gantz frakciójából kiváló Ze’ev Elkin [Új Remény] Ofir Katz koalíciós frakcióvezetőnek küldött levelében azonban kijelentette, hogy az Új Remény, és a Nemzeti Egység egyaránt ellenzi az intézkedést, megjegyezve, hogy az előterjesztés megszegné a koalíciós megállapodás egyik záradékát, amely szerint minden törvényt előzetesen jóvá kell hagynia a koalíciós pártoknak. Az Új Remény frakció nevében Elkin, annak ellenére, hogy a múlt hét végén pártja szakított Gantzal, tiltakozását közös platformon, mindkét párt nevében nyújtotta be.

A Likud részéről névtelenül nyilatkozó tisztviselő azonban kijelentette, hogy a koalíció támogatja a törvényjavaslat továbbvitelét, és a koalíciós paktum megszegésével vádolta a Nemzeti Egységet, mondván eddig sem tartotta be azt, ezért nincs vétó joga, amit Gantz a hadikabinetbe való belépése feltételeként kapott a „nem háborús” politizálás kivédése érdekében.

„A Nemzeti Egység már megszegte a megállapodást, amikor a költségvetés ellen szavaztak, amikor Gantz engedély nélkül az Egyesült Államokba utazott, illetve más olyan szavazásokon, amelyeken nem működtek együtt a koalícióval. Egy megállapodás mindkét irányba működik,” – állította a forrás.

Az Elkin által említett fenyegetések ellenére, Netanjahu koalíciójának meg lett volna a többsége, ahogyan az Alkotmány, Jogi és Igazságügyi Bizottság 15 helyéből nyolc mandátumos többséggel szintén nyert ügye lehetett volna a szavazás végén, de a miniszterelnök pártján belüli ellenállás, és a várható társadalmi elutasítás miatt, úgy tűnik mégis Gantz – Sza’ar frakciónkívüli szövegetsége győzött.

The post Vallás és politika – újabb váratlan fordulatok a Jeruzsálem-díj és a rabbinikus törvény körüli vihar közepette first appeared on Új Kelet online.