Ha ez az udvar mesélni tudna. Na, de nem tesz, így rám marad az emlékek felidézése. Tetszenek tudni ez az utcai épület és a mögöttes családi ház a Wertheimer családé volt. Az öreg, nem ismerhettem a város legismertebb villanyszerelője volt. Abban az időben amikor az kifejezetten elit szakmának számított. Később gyermekkoromban gyakran járhattam a lenti pincében amelyben még meg voltak a régi szerszámok és minden ami a korabeli szakmához tartozhattak. A háború után a családból megmaradt Manyíka, akit Dévai Dezső órás mester feleségül vett. A házban pedig mindig ott sertepertélt a József, a Sándor és a legfiatalabb a Lajos, aki mindannyiukat túlélte, s a házat megörökölte. Úgy csaknem kilencven évesen.
Az udvar fénykora a hatvanas hetvenes évekre tehető. Még meg volt hozzá a nagy kert ami egy kis oázis volt a város szívében. És ehhez tartozott a bérházak falához simuló virágos kertecske is. Ahol Manyíka szeretett kiüldögélni és nézegetni az udvarban labdázókat. Mígnem egyszer egy eléje gurult lasztit majdnem vissza passzolt. Nem sikerült, hanyat esett, combnyaktöréssel vitték a megyei kórházba, ahol egy hét alatt elhunyt.
A ház sokig üresen állt. Mígnem akadt egy vállalkozó aki megvette és büfét nyított az épületben és az udvari fáskamrák helyére meg butikokat telepített. Úgy a nyolcvanas évek elején ott egy ablakban árulták a francia pirítóst. Vékony kenyérke vajasan, közte semmi. Nem hiszik el a maiak, hogy ezért állandóan hosszú sor kígyózott a kiadóablak előtt. Volt egy kis dobogó arra kellett állni a kenyérért. Protekció nem volt, hátulról nem lehetett bemenni ezért csak a különleges fagylalt csodákért.
Most ahogyan elnéztem a furcsa módon lekerített udvarnak már csak annyi. Nem is értem, hogy ki engedte meg azt a közt, azt az átjárót lezárni. Közterület volt és papíron ma is az. A boltok üresek. Talán egy ruhás vergődik már ott.
Ha valakit érdekel – az udvar végében laktak Veresék. Az emeleten lévő családra már homályosan emlékszem. Azt viszont tudom, hogy a ház hátsó traktusában is volt egy bérlő. Először Békésiék, Klárika lakott ott a férjével majd egy különös család költözött a helyükre. Akiket a ház eladása után alig lehetett kirakni.
