Mióta az eszemet tudom számomra az OTP a nagybetűs bank. Olyan biztonságérzetet sugall, régóta ismerjük egymást. Tudom hányszor miként hajítottak át, mégis lusta vagyok váltani. Bár már volt Erste és Cyti kártyám is, sőt egyszer még a Kereskedelmi Hitelbankkal is koketáltam. Persze ez mind futó kaland volt. A postabank pánik idején csaknem örök hűséget fogadtam a legnagyobb magyar banknak.
Ám most úgy érzem egy kicsit palira vesznek. Pontosabban rájöttem, rávezettek, hogy náluk a hűség nem kifizetődő. Idáig ha pénzt akartam felvenni addig kajtattam míg nem leltem egy zöld-fehér automatát. Azt gondolván, hogy akkor olcsóbb a pénzkivétel. Egy frászt. Az ATM és a több más félkarú utcai osztogató fix, olcsó alapáron dolgozik. Szembe az OTP automatákkal amelyek búsás áron adják a lóvét a saját ügyfeleiknek is.
Mit mondjak, kerülöm ezentúl az automatáikat és elcsábulok. Csak valaki elárulná, hogy mi ebben az üzlet politika? Egyáltalán a bankok miért nem versenyeznek a kegyeinkért. Sokan vannak és szabadon kartellezhetnek. Hogy mást ne mondjak, ma már – jó vagy rossz – a pénzt pénzért őrzik. Nem kamatot kapunk hanem parkolási díjat fizetünk. Eljön az idő, hogy otthon a cihába tegyük a pénzt, ha nem akarjuk leamortizálni valamelyik pénzintézetben.
