
Ez se ma készült kép. Balról dr. Lukács Irén, Soltészné Derekas Erzsébet és Pap Gyula a Déli Hírlap felügyelőbizottságának tagjai megtekintik a szerkesztőség tördelőrészlegét. Szűcs István újságíró prezentálja a kiadó fejlődését. Korábban ugyanis a DH nemcsak az utolsó magyar tulajdonú napilap volt, hanem az egyedüli szerkesztőség amelyben ólomszedéssel készült az újság.
Emlékszem amikor a DH és a Népszabadság frigyre lépett a az országos lap francia tulajdonosai meglátogatták a Borsodi Nyomdát. Elhűltek amikor meglátták ezt a már mindenütt kimúlt technológiát.


Ma már nem titok , hogy az átállás, a fejlesztés korántsem volt könnyű és egyszerű. Nemcsak a számítógépeket , de az ehhez szükséges szoftvereket is meg kellett venni. Mivel a kiadónak nem volt erre pénze az egyik kisebbségi tulajdonos alapított erre egy céget és pályázati pénzből létrehozta a szerkesztőségtől független tördelőműhelyt. Ezt mindig is úgy mondják, hogy kiszervezte az egyik legfontosabb lapkészítési fázist, amellyel sakkban tarthatta a teljes tulajdonosi kört. Őszintén, sok választásom nem volt, előre láttam ennek a következményeit. Viszont azt is tudtam, hogy az ólomszedésnek hamarosan véget vet a környezetvédelmi hatóság, tehát csak előre menekülhetünk.
Minderről a Déliről szóló könyvemből sok mindent megtudhatnak még….