Talán a mi ismerősi körünkben is tudunk olyan emberről, aki szinte a telefonjába bújva éli az életét, és ha nincs a kezében a kis eszköz, ideges, szorongó, stresszes lesz. Bár lehet, hogy egyeseknél csak rossz szokásról van szó, a legtöbbek sajnos félő, hogy nomofóbiások.
A nomofóbia (angolul nomophobia, az elnevezés a no-mobile-phone phobia szavakból áll össze) az attól való rettegést jelenti, hogy elveszítjük, otthon hagyjuk a telefonunkat, esetleg valamilyen probléma – például az internetkapcsolat hibája – miatt nem tudunk belépni bizonyos alkalmazásokba, nem tudjuk elérni a fiókjainkat – írja a thehealthy.com. Elsőre talán nevetségesnek és képtelenségnek hangozhat, hogy létezik ilyen félelem, pedig a jelenség nagyon is valós, és egyre több embert érint.
Nem betegség, de megbetegít
A Journal of Family Medicine and Primary Care című szaklapban 2019-ben megjelent tanulmányban azt írják, a nomofóbia kifejezést 2008-ban alkotta meg a UK Post Office, amikor azt kutatták, okozhat-e szorongást a mobiltelefon-használat. Akkoriban a megkérdezettek kb. fele válaszolta azt, hogy stresszessé válik, ha nem tudja megnézni a telefonját. A helyzet pedig mostanra, ha lehet, még rosszabbá vált: a nomofóbia ugyanis soha nem látott mértékben befolyásolja az érintettek életminőségét, egészségét. Teszi ezt annak ellenére, hogy egyelőre nem tekinthető diagnosztizálható mentális betegségnek, hiszen nem szerepel a Mentális zavarok diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének legújabb kiadásában (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, rövidítve DSM).
A nomofóbia egészségre gyakorolt káros hatásait több kutatás is bizonyította már. Egy 2020-ban, a Sleep című folyóiratban publikált tanulmány rámutatott, hogy a vizsgált 327 egyetemi hallgató 90 százaléka súlyos nomofóbiában szenved, amelynek következtében a többi között alvászavarokkal, napközbeni álmossággal küzdenek, és rossz alváshigiénés szokásaik vannak. Jessica Peszka, a tanulmány egyik írója, valamint a Hendrix College adjunktusa azt mondta, az alanyok bevallották, hogy az után is nézegetik az e-mailjeiket, a közösségi oldalakat, miután este lefeküdtek, és lekapcsolták a lámpát.
Kérjünk segítséget!
Aki úgy érzi, rá is jellemzőek a fent felsoroltak, annak mindenképpen érdemes szakemberhez, elsősorban pszichológushoz fordulnia. A pszichoterápia mellett hasznos lehet, ha megkérünk valakit, hogy legalább éjszakára vigye el a közelünkből a telefont, vagy igyekezzünk kikapcsolni, esetleg lenémítani az eszközt azalvásidejére. Ugyancsak segíthet, ha felállítunk egy időkorlátot, amelynél többet egy nap nem használhatjuk a telefonunkat, sőt: megfontolhatjuk, hogy egy pár napig, hétig nem látogatjuk a különféle közösségimédia-oldalakat.
