ujkeletlive

Szombat esti tüntetések

Purimi üzenetek és megilla-olvasás: a történelem ismétli önmagát, és a mi kezünkben van, hogy megmentsük testvéreinket

A szombat kimenetele után kezdődött purimi ünneppel egyidejűleg többezren tüntettek Tel-Avivban és Jeruzsálemben.

A demonstrációk egyidejűleg zajlottak a túszok szabadon bocsátása érdekében  izraeli részvétellel is zajló dohai tárgyalásokkal, miközben mindkét helyszínen a meghívott felszólaló vendégek a Hamász által fogvatartott túszok és a szabadulás története között vontak párhuzamot.

Tel-Avivban a hagyományokhoz híven két helyszínen, egyrészt a Túszok Terén a gázai foglyok kiszabadításáért gyűltek össze, másrészt a Káplán sugárúton a kormányellenes tüntetéseken szintén a katari túszalku tárgyalások sikeres lebonyolítására szólítottak fel. A jelenlévő családtagok és támogatók egyaránt akként vélekedtek, miszerint „a foglyok kiváltása zsidó, erkölcsi és mindenekelőtt emberi parancsolat.”

Jeruzsálemben, a miniszterelnöki rezidencia közelében tartott demonstráción az esemény szervezője, Tom Barkai hangsúlyozta, hogy egyetlen ünnep sem lesz igazi ünnep az összes túsz visszatérése nélkül, míg a Nova fesztiválról elrabolt Hersh Goldberg-Polin édesapjának elmondása szerint „arra a kritikus pillanatra, amelyben most vagyunk, semmi sem illik jobban a purimnál.”

A Túszok Terén felszólaló Tzohár rabbinikus szervezet vezetője, David Sztav rabbi, a 134 gázai izraeli fogoly sorsát Eszteréhez hasonlította, mondván királynőként élt, de valójában túsz volt Ahasvérus perzsa király palotájában.

Látván, hogy a zsidók veszélyben vannak Eszter arra kérte nagybátyját, hogy gyűjtse össze a közösséget, és „arra is megkérte, hogy imádkozzon és böjtöljön érte.” Sztav rabbi hangsúlyozta, hogy a purimi történet, amely a zsidók megmenekülésével és üldözőik elpusztításával végződik, „azt mutatja, hogy ez az ünnep csodákra képes, ha imádkozunk, és ha összefogunk,” – majd a felszólalások végén imát mondott a túszok hazatéréséért, és a katonák jólétéért. Joni Lavi rabbi pedig a tömeges megilla-olvasást vezette.

A Hamász által Nir Jichák közösségből elhurcolt 61 éves Lior Rudaef fia, Nadav felidézte, hogy édesapja mennyire szerette a Purim ünnepét, hozzátéve – „169 napja aggódom, aggódom az apámért.”

„Kritikus és feszült napok ezek, tekintetünk a szeretteink hazatéréséről szóló tárgyalásokra szegeződik. 169 nap telt el azóta, hogy az államalapítás óta a legszörnyűbb sors ért bennünket. 25 hét azóta, hogy Hámán követei beszivárogtak, hogy bántalmazzanak minket, Izrael Állam polgárait.”

„A történelem ismétli önmagát, és a mi kezünkben van, hogy megmentsük testvéreinket. Ez mindannyiunk kötelessége, az állam polgárainak, választott tisztségviselőknek, diaszpórabeli zsidóknak, az hogy Eszter királynőként lássuk magunkat,” majd hozzátette – „erről a pódiumról fordulok a miniszterelnökhöz, a hadikabinethez, a szakmai vezetéshez, valamint Izrael és a világ minden polgárához: tegyenek meg mindent, tényleg mindent, hogy visszahozzák őket. Nincs győzelem a hazatérésük nélkül. A foglyok kiváltása zsidó, erkölcsi és mindenekelőtt emberi parancsolat.”

A szintén túszul ejtett Omer Neutra nagymamája, Tamar arról mesélt, hogy unokája önként jelentkezett a páncélosokhoz, ahol egy év után előléptették.

„Nincsenek szavak arra, amit október 7-e, Szimchát Tóra óta átéltünk. Őt és tankjának legénységét túszul ejtette a Hamász, és azóta nem kaptunk róla semmilyen információt,” – mondta. Tamar hangsúlyozta, mindent megtesznek, hogy a többi tússzal együtt előmozdítsák szabadon bocsátását.

„Reméljük és imádkozunk, hogy lelki és fizikai ellenállóképessége most is elkíséri őt, és hogy hamarosan visszatér hozzánk, ép testben és lélekben,” – tette hozzá.

A tel-avivi Káplánon, a Kirja katonai parancsnokság előtt zajló tüntetésen a túszok szabadon bocsátása mellett előrehozott választásokat követeltek. A felszólaló között a novemberi túszalku során szabadult Ofir Engel nagynénje Jáel, bírálta a kormányt, amiért nem hajlandó felelősséget vállalni az október hetedikei mészárlásokhoz vezető mulasztásokért, míg a gázai övezetben tartalékosként szolgáló Ofer Havakuk, szintén azt hangsúlyozta, miszerint „orvosként felelősséget kell vállalnom a tetteimért, és határozottnak kell lennem. Azért említem ezt, mert ezek a tulajdonságok hiányoznak a kormányunkból.”

Izhár Sáj volt kabinetminiszter, akinek fiát, Járont a terroristák elleni harc során gyilkolták meg, mégis úgy vélte – „a halálbüntetés viszonylag enyhe büntetés lenne az október 7-i támadásért felelős Hamász-terroristák számára. De ha vissza kell adnunk a gyilkos emberi söpredéket támogatást fogunk adni a minisztereknek és a miniszterelnöknek, hogy fájdalmas döntést hozzanak,” – tette hozzá, arra utalva, hogy a többi túsz kiszabadításáért hajlandó lenne hozzájárulni, akár fia gyilkosának kiengedéséhez is.

A korábbi tüntetések tapasztalatai alapján a rendőrség mindkét városban fokozta a tömegoszlatási intézkedéseket. A szigorúbb rendelkezések ellenére a felszólalások után a tüntetők lezárták a tel-avivi Begin utca északi szakaszát, és tüzet gyújtottak az út közepén, majd az Ayalon autópálya mentén felállított rendőrségi barikádok ellenére egy kisebb csoport a főútra tört, és mielőtt feloszlatták őket egy rövid időre sikerült máglyát gyújtaniuk.

Néhány újabb sikertelen útlezárási kísérlet után a rendőrség végül illegálisnak nyilvánította a tüntetést és távozásra szólította fel az ellenállókat. Hasonló próbálkozások voltak Jeruzsálemben, ahol néhányan a miniszterelnök rezidenciája előtt akartak tüntetni, vagy a földre ülve próbálták akadályozni a központi forgalmat.

The post Szombat esti tüntetések és megilla-olvasás first appeared on Új Kelet online.